Élete alkonya

Állandó fővárosi lakása a Bajza utcában veje Feszty Árpád festőművész villájában, szerető rokonok közt volt. A természettudományokat behatóan tanulmányozta; mint botanikus jóval többre vitte a dilettánsnál. Különös szeretettel foglalkozott a tengeri csigákkal, melyekből ritka szép és értékes gyűjteménye volt. Különben természettudományi ismereteit kamatoztatta nem egy regényében. Számos kitüntetés közt, uralkodói kegyekben is nagy mértékben részesült. A királyné a koronázás idején gyönyörűséggel olvasta műveit és érdeklődött a költő személye iránt is. Jókai Deák Ferenctől tudta meg ezt és 1869-ben megjelent regényét, a Szerelem bolondjait személyesen nyújtotta át őfelségének. 1876-ban a királytól a Szent István-rend kiskeresztjét kapta. 1885-ben Habsburg–Lotaringiai Rudolf osztrák–magyar trónörökössel ismerkedett össze. Ekkor indult meg ugyanis Az osztrák-magyar monarchia írásban és képben c. vállalkozás; a trónörökös Jókait bízta meg a magyar kiadás szerkesztésével és ez a munka gyakrabban hozta őt érintkezésbe a nagyra hivatott fejedelmi sarjjal, akinek váratlan halála mélyen lesújtotta. Kegyeletének méltó kifejezést adott az Akadémián fölötte május 5-én tartott beszédében. A felső-baranyai református egyházkerület 1862-ben világi elnökké választotta; 1867. január 5-én a Concordia jótékonysági egylet dísztagjául választotta; a Petőfi Társaságnak megalakulása (1876. január 1.) óta elnöke volt; 1879-ben a bécsi egyetemen fennálló osztrák-német olvasókör dísztagjául választotta; 1881. augusztus 20-án Komáromban szülőházát emléktáblával jelölték meg (később azt a házat is, ahol 1826-tól 1841-ig növekedett).

Jókai dolgozószobája

A magyar közélet, irodalom és társadalom megújuló ovációval ünnepelte a költő 50. és 60. születésnapját, de különösen az egész nemzet lelkes részvételével ünnepelték meg 50 éves írói jubileumát. 1894. január 6-án József főherceg védnöksége alatt alakult meg az ünnepet rendező bizottság. Jókait ez alkalommal a kitüntetések egész özönével halmozták el. Őfelsége a király elismerését és jókívánságait miniszteri ellenjegyzéssel a hivatalos lap közölte. A királyné, Stefánia özvegy trónörökösné, József főherceg, a bolgár fejedelem üdvözlő leveleket intéztek hozzá. A szerb király február 7-én a Szent Száva-rend nagy keresztjét küldte meg neki; a budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem február 19-én tiszteletbeli bölcsészdoktorrá avatta. A városok, Budapest székesfővárossal élükön, díszpolgárukká választották; az irodalmi, tudományos, közművelődési és egyéb testületek, kormány, törvényhatóságok és városok díszoklevelekkel és üdvözlő iratokkal tüntették ki. Magyar hölgyek, művészek, különféle társulatok értékes ajándékokkal, albumokkal árasztották el. Az ünnep maradandó emlékéül létesítették összes műveinek nemzeti díszkiadását, amely magába foglalja összes szépirodalmi munkáit 100 nagy kötetben. A nagy szabású vállalkozás, melyre 200 forintjával hirdettek előfizetést, a legnagyobb sikerrel járt; a feltételezett 1000 előfizetőnél jóval több gyűlt össze, a számuk csakhamar 6000-re nőtt, mire 60 kötet megjelent. Ezáltal a rendezőbizottság a jubileum napján átadhatta a költőnek az előfizetési összeg felét, 100 000 forintot mint nemzeti tiszteletdíjat. A sorozat végül 1898-ban zárult, a századik kötettel. 1894. április 1-jén, Kossuth Lajos temetésén gyászbeszédet mondott. A Sárga rózsa c. művével elnyerte a Péczely-díjat. 1895-ben a sovinizmus és a háborús uszítás ellen mondott beszédet az Interparlamentáris Unió brüsszeli kongresszusán, ami egyben öregkori békebarát tevékenységének csúcspontját is jelentette. 1896-ban a karcagi választásokon megbukott, 1897-ben Ferenc József főrendiházi taggá nevezte ki.