Halála

Jókai 1904 tavaszán Nizzából hazatérve megfázott. 1904. május 5-én reggel kikerestette A lőcsei fehér asszony című művét könyvtárából, amit színműnek akart átdolgozni, de a belelapozást követően már nem volt ereje foglalkozni vele. Délután meglátogatta Beöthy Zsolt is, akivel elbeszélgetett, az ő távozása után elaludt. Este hat órakor ébredt fel és panaszkodott gyöngeségére, kérte, hogy nyissák ki neki az ablakot. Ezután elkérte a hogyléte felől tudakozók névjegyeit, hogy megnézze azokat. Nyolc órakor Korányi Frigyes és Stricker Mór mellhártyaizzadmányt vettek észre Jókainál, aki azonban nem panaszkodott fájdalomra. Este 9-kor még hozzáigazította óráját a lakásban található többihez, letette az éjjeliszekrényre és percekig hallgatta. Majd annyit mondott: „Aludni akarok”, s fokozatosan elhagyta ereje. Életének 80. évében hunyt el, tüdőgyulladásban.

Jókai Mór síremléke

Örök nyugalomra a Kerepesi temetőben helyezték, 1904. május 9-én, délután, végső nyughelyére ezrek kísérték, a menet a Múzeum előcsarnokából indult. A királyt Apponyi udvarnagy képviselte, jelen voltak miniszterek, a parlamenti tagjai, a vármegyék és városok küldöttségei. Tizenkét szekér vitte a koszorúkat a halottaskocsi után. Többen is megemlékeztek róla a Múzeumban és a temetőben is, az utolsó beszédet Tuba János mondta, aki egy láda Komáromról hozott földet bocsátott le az író sírjába. Jókai első fejfáját saját háza kapufélfájából készítették, miképpen azt végrendeletében meghagyta. 1928-ban Kismarty-Lechner Jenő és Füredi Richárd tervei alapján épült köréje impozáns síremlék.